Elvesztett kilóim története - 2. rész

2019.04.06

Milyen akadályokat kell leküzdenem

Legutóbb ott hagytam abba, hogy tavaly év végén nagyjából 70 kilósan zártam az évet, plusz 1 kg-t visszaszedve a karácsonyi lazulás következményeként. Szerencsére azt az 1 kg-t 1 hét alatt ledolgoztam, és január elején 68,5 kg voltam. Ám eltelt pár hét, ugyanúgy étkeztem, mint korábban, de a súlyom egy fikarcnyit sem mozdult. 

Ilyenkor, mint lenni szokott, az élet tálcán kínálja a megoldást. Az egyik közösségi oldal feldobta egy ismerősöm posztját, aki történetesen általános iskolás osztálytársam volt, s akivel bár ismerősök voltunk, szerintem évek óta nem láttam tőle egyetlen írást sem. Ám most megláttam a makrobiotikus étkezéssel kapcsolatos cikkét, melynek ö is elkötelezett híve, s azonnal megbeszéltem vele egy találkozót. 

Sokat gondolkodtam azon, vajon mekkora szerepe van az alulműködő pajzsmirigyemnek abban, hogy a fogyásom látszólag stagnál, s mivel úgy is aktuális volt visszamennem az endokrinológushoz, meg akartam beszélni vele, hogy most már gondolkodom a gyógyszerszedésen, csak mozduljak már ki a holt pontról. Természetesen a pajzsmirigy hormon pótlása nem egyenlő egy fogyi tablettával! Szó sincs róla! Csak mivel a pajzsmirigy felelős az anyagcseréért, úgy okoskodtam, hogy a hormon szedésével a felborult anyagcserét orvosolni lehet. Ebben bíztam.

Közben konzultáltam Tündével, aki összeállított egy makrobiotikus gyógyító étrendet nekem, melyet 4 hónapig érdemes tartanom. Javasolta a glutén mellett a hús teljes elhagyását, hogy a bélfalam ne menjen jobban tönkre, emellett a Foodtest 200+ ételintolerancia teszt elvégeztetését, mert gyanakodott arra, hogy a rossz emésztésem hátterében ételallergia állhat. És persze ő is szorgalmazta a pajzsmirigy hormon szedését. 

Az endokrinológus szintén rábólintott a tablettára, így február elején szedni kezdtem. Szerencsére semmi tünetem nem volt tőle, de ahogy utánaolvastam, másoknak sem okozott semmit, inkább fellélegzik a szervezet, hogy végre megkapja, amire szüksége van. Hiába no, felesleges volt ekkora patáliát csapnom, és ennyire félnem a gyógyszertől.

Miután elkészült az ételintolerancia tesztem, dobtam egy hátast! Az igaz, hogy az orvosok nem igazán ismerik el ezt a fajta tesztet, mivel intoleranciát jelez és nem allergiát, de kérdem én, mi a különbség az étkezést illetően? Mert ha az adott élelmiszerre intoleráns vagyok, akkor vajon miért volna értelme ennem, hiszen pár hónap, vagy év után valószínűleg így is-úgy is allergiás leszek rá, akkor meg miért terhelném még tovább ezzel a szervezetemet?

Szóval kiderült, nem tolerálom a tejfehérjét, a tojást, néhány gabonafélét, a mogyoróféléket, borsót, gyömbért, sörélesztőt, hogy csak a fontosabbakat említsem, mert van a fentieken kívül pár dolog, mely a határértéken van, szóval azzal is csak óvatosan. Komolyan az volt a szerencsém, hogy már majdnem egy éve nem ettem glutént, így megszoktam, hogy meg kell válogatnom, mit ehetek. Így most, hogy hozzáadódott még pár dolog, már a szemem sem rebbent, jó, hogy volt némi fokozatosság. Szerintem ha 1 évvel ezelőtt kellett volna ennyi mindent elhagynom, biztos sírógörcsöt kapok, és simán lehet, hogy mérgemben meg sem próbálom a diétát.

Ahogy a teszt eredménye után eltelt az első hét, komolyan elgondolkodtam azon, hogy akkor most hogyan tovább? Miközben én tartom a gyógyító étrendemet, a családomnak hagyományos ételeket főzök, ám sokszor megkóstolni sem tudom, hogy pl elég sós-e, mert mondjuk habarva van, vagy esetleg gyömbérrel ízesítettem. Elég vicces, amikor riasztom a családomat, jöjjön már a kóstoló ember. Tisztára olyan, mintha egy királyi házban lennénk. 

Fontos kérdés még, hogy mennyire tudom elfogadni az ételallergiával járó macerát, hogy mostantól kezdve semmi sem egyszerű, mert alig tudok valamit megenni egy étteremben, vagy hogy nem lehet egy vidéki/külföldi spontán kiruccanást megejteni, hiszen előre tudnom kell gondoskodni magamról. Hogy ennyi kényelmetlenség mellett mennyire tudok tudatos maradni hosszú távon, és ez milyen hatással lesz a lelkemre? Mert azt mondom, fontos az egészség, de fontos a lelkünk védelme is. Ha mindig szembe megyek önmagammal, később nagyon megbosszulja önmagát. Így bevezettem azt, hogy ha jól esik, akkor hétvégén lehet egy nap, de inkább egy étkezés, amikor lazíthatok. Nem arról van szó, hogy olyan dolgot eszem, amire allergiás vagyok, semmiképp. Csak mondjuk egyek olyan dolgot, amit a makrobiotika nem támogat, pl. 1 kocka étcsokit, vagy mondjuk palacsintát (persze glutén-, tej-, és tojásmentes verzióban). Ilyesmit. Tudom, rettentő szigorúnak tűnik, hogy húha, engedélyezek magamnak egy csokit, de hozzáteszem, én már évek óta nem táblában mérem a csoki mértékegységét, és az az egy kocka is rettentő jól tud esni.

A 'hogyan tovább' érem másik oldala viszont az, hogy mennyire éri meg ez az egész? Azt kell mondjam, hogy nagyon! Amióta másképp étkezem, de tulajdonképpen már a glutén elhagyása óta is sokkal jobban érzem magam, ami csak még jobb lett a hús és a tejtermékek elhagyása óta. Fittebb vagyok, energikusabb, nincs kajakómám. A korábbi rosszulléteim is látszólag elmúltak. Nyilván nem véletlen, hogy jobban érzem magam, ha figyelembe veszem a teszt alapján, mely ételféleségek jelentettek terhet a szervezetemnek. Másrészt a pajzsmirigy hormon pótlása is jót tesz nekem, érzek néhány pozitív változást. 

Nem mondom, hogy időnként nem érzem úgy, hogy fel tudnék falni egy egész grill csirkét, de akkor tudom, a szervezetem jelez, nem vittem be elég fehérjét, s azt orvosolni kell. Most azon dolgozom, hogy próbálom kiszámolni, naponta mennyi fehérjét és szénhidrátot viszek be, így idővel már szépen tudni fogom, miből mennyit érdemes ennem. Azután az is fontos, hogy kialakítsam, mit hol tudok beszerezni, miből mennyit érdemes felhalmoznom, szóval van még mit tennem, de ha ezek a dolgok bejáratódnak, akkor gondolom könnyebb lesz. 

Ma reggel 64,5 kg voltam, vagyis 11 kg-tól szabadultam meg eddig, de ha már így belejöttem, jó lenne 60-62 kg-ig eljutni. Most már az étkezés mellett a mozgásra is oda kell(ene) figyelnem, hogy izmosodjam, ez a következő megoldandó feladatom. De addig is előre örülök, hogy nyáron már szoknyát is felvehetek!